VISSZATEKINTÉS ÉS ÖNKRITIKA - LUMINA LARP 2015

MIÉRT MOST?

Valójában már 2 éve húzom ezt a cikket. Meg van az oka… Első felindulásból, már a játék után 1-2 nappal megszülethetett volna, de egész sokan lebeszéltek róla, hogy akkor írjam meg. Lebeszéltek és jól tették, mert nyilvánvalóan, abban az időszakban biztosan nem az született volna meg, mint most. Aztán persze több próbálkozáson is volt. A tábor után 1 hónap múlva, illetve 2016 nyarán, amikor a LARP WEEKEND előtt összeszedtem a gondolataimat a játékkal kapcsolatban. Közben rásegített az is, hogy egy alkalmazásban tárolt jegyzeteim is áldozatul estek a digitális világ kisördögeinek hála. Mindegy. Így kellett lennie! Talán jobb is így, mert akkori emlékeim szerint felemás érzéseim voltak. Erős csalódottság vegyült az értetlenséggel és néhány intenzív, pozitív élménnyel. Akkor egy darabig úgy éreztem, hogy a befektetett rengeteg munkánk és rengeteg pénzünk nagy része kárba veszett... Mindezt csak az utolsó éjszaka záró jelenete és maroknyi valóban a játék élményéért játszó larper kompenzálta. Az utolsó 1 óra, amikor a 2 éve tervezett történet minden szintjét sikerült feltárni néhány játékos előtt. Isteni volt! J

Most viszont, hogy alig 1,5 hónap és újra LUMINA LARP, illetve már 2016-ban több alkalommal is sikerült érdemben értékelni a játékot az új koncepciót kialakításakor, újra van egy kis relevanciája, hogy írjak a 2015-ös játék általam vélt és valós történéseiről. De, főként az önkritika tükrén keresztül.

Emlékszem, hogy már 2015 tavaszán sokat ígértünk nektek. Nagy építkezéseket, komoly történetet, nagy élményt és kiváló közösséget. Mit is tehettünk volna, amikor jubileumi év volt? Nagyjából ekkor született meg a LUMINA LARP „új”, remélhetőleg fenntartható szlogene: KÖZÖSSÉG – TALÁLKOZÁS – JÁTÉK – ÉLMÉNY. Ez a cél, az út és a minden, amit szeretnénk képviselni kis hazánkban, mint élő szerepjáték.

TALÁLKOZÁS

Röstellem, de amennyi restanciát ezen a területen összegyűjtött a luminás csapat… hát… nagyon szégyellem magam, hogy találkozási ígéreteinknek csak nagyon alacsony %-át tudjuk végül teljesíteni. Ebben benne van persze az is, hogy a csapattagok munkakörülményeik miatt, alig engedhetik meg maguknak, akár a saját rendezvényeinken a részvételt. Már magunk között megszokott, hogy 1-1 luminás eseményen is csak max. a csapat fele van ott… és az már jó arány! De ez akkor sem lehet igazi magyarázat, hogy miért nem látogatunk el más játékokra.

Fenn hordanánk az orrunkat? Dehogy! Vannak olyan hazai játékok, amit mi is csak mély tisztelettel és megbecsüléssel figyelünk! Nincs érdeklődés? Még ez sem igaz, mert élénken figyeljük a körülöttünk működő játékokat. Lusták vagyunk? Ebben már bizonyára van valami, de nem mernék % írni, hogy milyen mértékben. Pénz? Dehogy. Ezt rég tudjuk, hogy valójában a larpozás nem pénz kérdése! Akkor mi a baj? Néhány rossz döntés, megannyi béna súlyozás, hogy az adott évben, mire kell erőforrásokat (főként szabadidőt) fordítani… Tudjuk! Nagyon gáz, de dolgozunk rajta, hogy változzon a végeredmény és az évente 1-2 kimozdulásból több legyen!

Közben persze szeretjük elhinni, hogy erre a problémára a LUMINA LARP a megoldás. Igaz, hogy csak 2 évente, de legalább ekkor találkozhatunk, azokkal a hasonszőrű emberekkel, akik szeretik az élő szerepjátékot, a társaságunkat, vagy szeretnék megismerni a csapat kínálta játékot és közösséget. Tudom, hogy ez nem ad feloldozást, de így tudunk visszaadni valamit, abból, amit mi találkozásként aposztrofálunk.

Itt mindjárt ki kell térnem az egyik legnagyobb szervezői baklövésre, amit én (Agnus) is és elődeim is elkövettek már egynéhány alkalommal. Mégpedig elhittem, hogy már eljött az idő! Már mindenki készen áll! Már össze lehet engedni, a hazai különböző stílusokon nevelkedett larpereket és életkorokat! Tévedtem! Nem! Nem lehet! Bizakodó, de naiv voltam!

Persze már javult a helyzet, de a sztereotípiák maradtak. A jó játékos továbbra is jó játékot akar és el is várja azt a többiektől. Ha megkapja, akkor viszont vissza is ad cserébe. A kezdő figyelmet és törődést szeretne, míg a powerplayer/vérpisti nyerni mindenekfelett. A harcos csatát, a politikus intrikát akar különböző arányban. A bulizósok nagy OUT bulikat, míg mások korai fekvést és koncentráltabb játékot szeretnének. Ennyi igényt egyszerre kielégíteni? Nekünk nem ment! Hiába… ehhez nem vagyunk elegen és elégé felkészültek sem. Ezt egy ~100 fős közösségben a Lumina Cornu még nem volt képes kontrollálni.

Ki is jöttek a problémák 2015-ben. A találkozás és viszontlátás öröméből végül, klikkesedés és civil egymásra mutogatás lett az IN-es konfliktusok miatt. Felnőtten kezelt játék konfliktust jóformán elvétve tapasztaltunk. Sajnos ez is a mi hibánk! Nem voltunk eleget és elegen a játékban és koordináció nélkül elszaladt a gyeplő alól a ménes… Idén viszont bent leszünk, szerepekben, vagy csak szervezői pólóban, de ott leszünk a lehető legtöbb helyen, hogy időben megálljt parancsoljunk a rossz iránynak (nem a történetre gondolok), vagy a demoralizáló viselkedésnek.

JÁTÉK

2014 őszén már elkészült a 2015-ös történet váza. Erről már olvashattatok akkoriban. Az azt követő időszakban az ötletből ezerszer átgondolt, 3 rétegű és sok szálon mozgó sztori lett. A tábor után jó páran duruzsolták a fülembe, hogy 2 évet dolgozni ezen, 100 feletti qvestet, 3 fő narratívát, összefüggő rejtjeleket, sok tucat komoly kelléket összehozni, plusz a szerepeket, összefüggéseket, motivációkat megannyiszor átrágni nem volt érdemes! Persze ezzel mindig vitatkoztam… de…

Igen! Valóban túl toltuk! Be kell vallani, hogy nagyon kicsi volt a kiaknázott haszon a betervezett élményből. 100 főből talán 10 érti meg a történetet? Hát nem túl kecsegtető arány. Sőt az nagyon rossz arány! Akkor igen csak bennünk van a hiba! Rosszul mértük fel az igényeket. A lumina larp közönségét ezek szerint nem a hiper kidolgozott, részletes story érdekli. Pláne, ha az alap szekció, vagy egyéni motivációk mellé nem kapnak mást, max. 1-2 eseményt. Igaz azt sem sikerült nagy számban betartatnunk.

Nos! Érezhető volt, hogy nem is tudtak mit kezdeni a váratlan nagy Lumina Larpos szabadsággal a játékosok… De itt is nálunk a hiba, hiszen évekig a megkötésekhez szoktattunk mindenkit, így nem volt könnyű a váltás. Többen csak elveszve bolyongtak, vagy a saját kitalált történetükben igyekeztek valamit elérni, ami olykor nem is volt összeegyeztethető az alap storyval.

Mondjuk ez is megér egy misét, hogy hagytuk/hagytam magunkat már nem első alkalommal „megvezetni”: „- Ha nem lehetek ez, vagy ha nem játszhatom azt, akkor nem megyünk el!” – ilyen mondatok után engem is elkap a gyengeség, ami rossz tanácsadó. Újabb hiba! Csak plusz munkát és eddig nem várt problémákat szül/szült, hogy olykor engedtem a zsarolásnak...

Pontokra szedtem az eddig nem említett kritikai észrevételeket, konklúziónkat és az idei terveket:

•         Gyorsabb regisztráció kell – Igyekszünk már csütörtökön lenyomni!
•         Több kommunikáció játék közben. – Ha szeretnétek, akkor több cetlizés, vagy levelezés lesz!
•         Komolyabb ismertető és bemutató a játék előtt. – Akkor lesz! Eddig úgy láttuk nincs rá igény.
•         Workshopok és történeti felkészítés hiánya. – Ebből is többet adunk!
•         Több szervezői jelenlét a játéktéren. – Amennyit csak tudunk, delegálunk!
•         Jobb NPC választás. – Ezt sajnos továbbra is megszabja, hogy kinek van kedve vagy ideje eljönni hozzánk!

ÉLMÉNY

Régóta figyelem a LL játékok résztvevőit. Szervezőként ez jut az embernek. Nem is az elismerés hanem, amikor láthatóan jól és felszabadultan érzi magát 1-1 résztvevő, legyen az bármilyen event. Nekünk ez a jutalom. Persze ez akkor a legjobb érzés, amikor közvetlen közelről sikerül mindezt látni, átérezni. Ehhez viszont gyakran nem elég megfigyelőnek lennünk, inkább részt kell vennünk a játékban, hogy működés közben éljük meg a másik ember élményét. Ez oda-vissza tök jó dolog! Komolyan borzongatóan jó érzés tud lenni.

Sok-sok ilyen megfigyelés alapján alakítottam ki az elméletem a larpokon tapasztalható hatásokról és a közben kialakuló buborékokról. Ezek a buborékok tartalmazzák a saját hozzáállásunkat, az eddigi tapasztalatainkat, illetve a pillanatnyi kedvünket és teljesítményünket. Ilyen buborékja minden larpernek van. Értelemszerűen egy tapasztalt, jó élő szerepjátékos pláne, ha motivált, akkor nagy buborékot képes létrehozni maga körül. Egy kezdő is képes lehet erre, de tapasztalat hiányában vélhetően nem az első sorból akar döntéseket hozni, hanem inkább sodródik egy darabig. Ő ezért kisebb figyelmet kap, kevesebb jelenlétet mutat, így kisebb buborékot hoz létre maga körül.

Míg az előbbi képes több játékost bevonzani a bűvkörébe, sőt akár mozgatja is őket, addig az utóbbi inkább az, aki engedi, hogy mozgassák. Nem is ez a lényeg. Hanem, hogy akad, aki képes 3-5, vagy 30-50 ember figyelmét is fenntartani. Ritka pedig az a játékos, aki nem csak fenntartja figyelmet és színházasdit játszik, hanem meg is mozgatja a környezetét. Aki nem öncélú magamutogatásba kezd, hanem, olyan közösségi játékélményt teremt, mely mindenkit inspirál. Az Ő buborékjaik, hatalmasak és nagyon befogadóak. Simán összeolvadnak a kisebb buborékokkal, minek következménye egy egyre csak növekvő óriás buborék, amiben mindenki tök jól érzi magát. Az öncélú nagy buborékokkal viszont az a helyzet, hogy nem olvadnak össze a kisebb buborékokkal, hanem kipukkasztják, kioltják azokat. Az ilyen öncélú játék, még ha látványos is végeredményében demoralizálja a közösséget.

Sokan ott rontják el, hogy nem tudják mekkora buborékot képesek létrehozni. Többen, túlzó önteltséggel elhiszik, hogy Ők is képesek a nagy buborék megteremtésére, pedig valójában egy kicsit is nehezen tartanak fenn. Szeretünk hízelegni magunknak, főképp elhinni a barátaink véleményét, hogy milyen „jók” is vagyunk és mekkora dolgokra vagyunk képesek… Mi is tartottunk önvizsgálatot, aminek nem lett túl jó az eredménye… de rájöttünk, hogy a képességek hiánya jó darabig kompenzálhatóak a jó hozzáállással. ;) 

A hozzáállás nagyon fontos! Alapvetően jó, ha tisztában vagyok vele, hogy egy olyan játékban veszek részt, amit a motiváción túl, pont az akció-reakció működtet. Ha nem vagyok „jelen” a történetben, akkor a reakciók és buborékok is elkerülnek. Nem kerülök be a történetbe és nem tudom kivenni a részem a közös élményből. Az pedig elég baj, hiszen pont a részvétel lényege veszik el… Aki a sült galambra vár, hogy a szervező csúzlival lője a szájába bizony unatkozni fog. Korábban is megfogalmaztam, hogy ezt a „mozizást” (csak nézem a többiek játékát) a LUMINA LARPON el szeretnénk kerülni! Mert szerintem, ez éppen hogy, nem ösztönzi, hanem bealtatja az egész játékot. Pláne, ha valaki a nagy előadók közül képes brillírozni, még feszkó is keletkezhet a kezdőben, hogy: „- Én inkább meg sem nyilvánulok, mert úgy sem vagyok olyan jó, mint Ő! Csak leégetném magam.” Ilyen esetet konkrétan tapasztaltam a 2013-as játékon. :/

Miközben be kell vallanunk, hogy létszám, történet, qvesetek ide, vagy oda a 2015-ös játék sokszor bealudt! Ráadásul nem tudtuk átvinni a motivációkat rendesen az NPC-ken keresztül, így nem is alakultak ki  nagy befogadó buborékjaink. 

Elméletem lényege, hogy ideális esetben a sok-sok létrehozott játékosi buborék szépen összeadódik és így lesz belőle egy közös nagy élmény, mert egymásért is játszunk, nem csak magunkért! Viszont ha akad akár 1 fő, aki masszívan demoralizálhatja a résztvevőket, akkor az egész nagy buborékot kipukkaszthatja egy szemvillanás alatt. Ezt viszont már a közösségnek nem szabad hagynia!

KÖZÖSSÉG

Nah azt sem sikerült összehozni! Amíg 2013-ban a remek közösségi létet tapasztaltunk IN-OUT, addig 2015-ben a vetélkedés és a klikkesedés kinyírta azt. Amit tetézett, hogy a szervező csoport a játékra teljesen kipurcant és kevesebbet törődött vendégeivel, mint annak előtte. Velem az élen! Alig voltam játékban… Röstellem!

Persze ebben az is közrejátszott, hogy csak az egymást ismerő kisebb csoportok képesek a feltétlen elfogadásra, a bizalmi játékra. 2015-ben rengeteg volt az OUT, az etikátlan játék, ami tovább gerjesztette az ellentéteket. Fair play? Alig volt nyoma. Arról nem is beszélve, hogy a kellékeink egy részét természetesen vagy nem kaptuk vissza, vagy rongálva találtuk meg, ami egy ilyen közösségben szintén elfogadhatatlan és a szervezők, készítők kedvére sincs jó hatással…

Mi sok éve igyekszünk azt képviselni, hogy minden érdeklődő csoporttal fenn tartunk valamilyen viszonyt, mindenkivel igyekszünk együttműködni, ha az előrébb viszi a magyar larpok, vagy a szerepjáték ügyét. Igyekszünk mindenkit tisztelettel kezelni és ezt mi magunk is elvárjuk! Az eredményeink következtében megszerzett lehetőségeink pedig arra ösztönöznek bennünket, hogy azokat jó célra fordítsuk. Itt kellene a közösségi larp fogalmát felvezetnem, amin egy ideje már jár az agyam, de erről egy másik bejegyzésben egyszer írok majd!

Szóval cél, hogy idén ismét barátságok szövődjenek. A tábortérben a játékos ellenfelek is jól kijöjjenek egymással. Hiszen a szerepjáték egyik alapvetése, hogy tudnunk kell meddig tart a játék! A jó szerepjátékos, civilként nem viszi tovább a karakterének sérelmeit! Fair játékkal pedig nem is lenne alapja az OUT-os vitáknak. 

KÖSZÖNET

Köszönet mindenkinek, hogy 2015-ben itt voltatok! Remélem, hogy lesz szerencsénk idén is találkozni és egy jót játszani veletek! Mi továbbra is igyekszünk majd megmutatni, hogy szerintünk, milyen hozzáállással kellene létezni egy larpon! Ha nekünk sem megy, szóljatok! Mi is igyekszünk megtalálni a hibáinkat a fejlődéshez! Fejlődni, annak érdekében, hogy a Lumina Larp ne csak a mi larper generációnknak, hanem az utánunk következőknek is lehessen találkozóhelye.

Innen is üdvözlöm, Lorint és Simon Zsófit! Nagyon köszönöm nekik, hogy becsülettel végigcsinálták a játékot! Maroknyi csapatukkal megmentették a szombat esti főszervezői hangulatot azzal, hogy nem a győzelem, vagy az acsargás érdekelte Őket, hanem a játék maga. Így feltárulhatott a történet utolsó szintje is! Ezért mondjuk mindig azt, hogy igazából 1 emberét is megéri!

Köszönet nektek mindenért! Azért, ami keserűbb tapasztalat lett, ami tanítás, ami ébresztő, ami ösztönzés, ami segítség és ami élmény volt!  

Nagy lelkesedéssel, új ötletekkel és barátsággal várunk benneteket 2017 augusztusának utolsó hétvégéjén a LUMINA LARP 2017-es játékára! 

AcC/AY